Kinek mi hiányzik legjobban egy fesztivál alatt?

A megfogalmazott kérdés egyáltalán nem költői, vagy legalábbis nekem van egy nagyon is konkrét válaszom rá: az otthoni fürdőszoba. Nem igazán emlékszem arra, hogy tinédzserkoromban, mikor még intenzívebben jártam fesztiválozni, ennyire éreztem volna a hiányát egy tisztességes, rendes fürdőszoba csempével borított, vécés, kagylós, zuhanykabinos fürdőnek, rengeteg meleg vízzel, természetesen. Arra viszont kristálytisztán emlékszem, hogy a négy-öt napos fesztiválokon talán egy alkalommal sikerült meleg vízzel zuhanyozni, általában az pont az első volt, mikor hajnali ötkor nem az volt az egyetlen gondolatom, hogy a beájuljak a hálózsákomba aludni, hanem még volt energiám elmenni a közös zuhanyzókig és lecsutakolni magam, ugyanis köztudott, hogy hajnali négy és hat között még van meleg víz, a nap bármely más időpontjában általában már nincs, esetleg talán csak éppen annyira langyos, ami pont nem fáj még, de kellemesként a lehető legtöbb jóindulattal sem jellemezhető. Ebben az életszakaszban még nemcsak hogy képes voltam a fesztivál második napjának délutánján lezuhanyozni szigorúan hideg (!) vízzel, hanem a harmadik-negyedik nap magasságában még hajat is mostam, szintén hideg (!) vízzel. Utólag belegondolva arra jutottam, hogy a kamaszoknak úgy általában rendkívül elfoglalt őrangyalaik lehetnek.

Azóta persze eltelt már néhány év, manapság már nem igazán tudok hálózsákban aludni, főleg úgy nem, ha nincs a sátorban felfújható matrac (az évek alatt valószínűleg Borsószem hercegkisasszonnyá cseperedhettem), és főleg úgy nem, ha jól hallhatóan körülöttem még javában tart a buli. A hangos zenét sem bírom annyira, a tömeget sem viselem olyan jól, a durván felvizezett csapolt sörtől pedig nagyon fáj a fejem másnap.De mégis, ami a legnehezebb számomra, mint ahogy azt nem is kifejezetten titkoltam: a fürdőszobám hiánya. Nincs az a pénz, amiért én megint bevállalnám, hogy napokat fogok eltölteni fürdés nélkül, vagy pedig pár perces, sietős hidegvizes zuhanyokkal. Nekem bizony szükségem van az otthoni fürdőszobám kényelmére. Rendkívül szeretem ugyanis a kényelmes kis kádam, amiben időről-időre eltöltök akár órákat is, egy jó kis habfürdőzés keretein belül, de még a reggeli, sietős zuhanyzások is kényelmesen el tudnak nyúlni öt-tíz perccel, a kellemes, forró víz alatt, arról nem is beszélve, hogy nem egy neszeszerben kell magammal hordozni mindazt, amiről úgy gondolom, hogy szükséges egy ilyen helyzetben, hanem a bőrradíros szappanomtól kezdve, az illata miatt megvásárolt három új tusfürdőn át, egészen a kedvenc samponomig, hajpakolásomig és borotvámig, minden ott van csupán csak karnyújtásnyira.

(És eddig még csak a fürdésről esett néhány szó, arról nem ejtettem egyetlen árva szót sem, hogy mennyire szörnyűek azok a rettenetes mobilvécék!)

Mindezt nem csak úgy kitaláltam, kemény tapasztalatok állnak a szavaim mögött. Nyáron ugyanis jó néhány nagyon kedvelt előadóm lépett fel, egy a lakóhelyemtől viszonylag elég távoli fesztiválon. Murphy törvényeit szabálykövető polgárokként betartva, értelemszerűen a fesztivál három különböző napján lépett fel ez a három különböző fellépő. Én magam meg úgy voltam vele, hogy egye fene, egyébként sem voltam már évek óta ilyen jellegű, többnapos bulin, régen annyira szerettem, miért ne adhatnék így már jóval a tinédzserkorom fölött pár évvel még egy esélyt egy nyári kis fesztiválozásnak? Jó előre megvettem a jegyet, természetesen egész hétre, bepakoltam a legnagyobb olyan hátizsákomba, amit még képes voltam egyedül felráncigálni a vonatra – persze, nehezebb volt még így is, mint először gondoltam. Ki sejtette, hogy ugyanaz a sátor, amit tíz évvel ezelőtt használtam utoljára, azóta kb. tíz kilóval nehezebb is lett, nem csak öregebb?

Az első nap nem is volt annyira szörnyű. A sátorfelállítási képességeim megkoptak ugyan, de nem kellett túl sok gyakorlás, és alig 20-30 perc múlva már saját lábain állt az ideiglenes otthonom. Minden féltett cuccomat hasitasiban hurcoltam magammal, miután a kevésbé fontosabb cuccaim bepakoltam a sátorban, ügyesen „beágyaztam” magamnak, hogy ezzel ne vacakoljak majd éjszaka, majd a legközelebbi sörsátor irányába indultam.

Próbáltam minél lassabban inni, hátha úgy gyorsabban izzadok, és minél tovább húzhatom majd azt az időt, amikor el kell mennem a mobilvécébe, hiszen határozottan emlékeztem arra, hogy azt még tinédzserkoromban is nehezen toleráltam. Felnőtt fejjel sem volt végül sokkal jobb az élmény. A koncertek egyébként varázslatosak voltak, szóval összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem, pusztán csak tényleg kellemetlen élmény volt hosszú perceket állni sorban azért, hogy aztán egy tök gusztustalan helyen pisiljek.

Ezen az első estén azonban még nem sejtettem, hogy a másnap reggel vár, az valami sokkal mélyebb traumát fog okozni, mint holmi tojtoj budi.

Másnap reggel ugyanis – az egyébként fergeteges buli, és viszonylag pihentető alvás után − elindultam zuhanyozni. Nagyjából másfél órát álltam sorban ezen a ponton – lehet, hogy nem volt annyi, de nekem ennél sokkal több időnek is tűnt, az elején még csak kicsit éhes voltam, a végére már meg akartam halni −, dél is elmúlt már, mire sikerült sorra kerülni, és természetesen jéghideg volt a víz. Az élmény sokkal rosszabb volt, mint amit korábbi fesztiváltapasztalataim alapján fel tudtam idézni. Sikkantva ugrottam ki a jeges vízsugár alól, és hát bármekkora szégyen is, én be merem vallani, hogy a következőkben meg sem kíséreltem a zuhanyzást. Júliusban. Ezúton is elnézést kérek mindenkitől, akinek mellettem kellett állnia − az egyébként fergeteges − koncertek alatt a tömegben.

Mindenesetre arra bőven elengedő volt ez a nyári kis kalandom, hogy mindenféle szégyenérzet nélkül beismerjem magamnak, hogy nem nekem való már a fesztiválozás, legalábbis a többnapos bulikból már kinőttem, illetve ezen idő alatt sikeresen átértékeltem a fürdőszobámmal való viszonyomat, és úgy gondoltam, ha túlélem ezt a több napos higiéniai és tisztálkodási megpróbáltatást, akkor a fürdőszobám iránti imádatom egy felújítás keretein belül fogom kimutatni.

Amint hazaértem, rögtön az első dolgaim között volt, egy nagyon alapos forró vizes fürdő és a kipakolás után, hogy utánanézzek, hogyan is kell egy ilyen dolognak nekifogni. Egyébként nem igaz az, hogy csak emiatt adtam rá a fejem a felújításra, valójában már elég régóta tervezem, csak mivel elég kis fürdőszobával rendelkezem, valahogy sose mertem belevágni, mert az valahogy nehezebbnek tűnt, mintha sok helyem lenne, amivel gondolkodhatok. Szerencsére nagyon gyorsan találtam egy weboldalt, ahol némi olvasgatást követően nagyszerű tippeket találtam azt illetően, hogy milyen szempontokat érdemes végigvenni egy fürdőszoba berendezésének megtervezésénél, sőt, még kis fürdőszoba ötletek is a rendelkezésemre álltak, ami nekem pont hogy ideális segítség volt.

Summa summarum, én többé nem járok többnapos fesztiválokra, a fürdőszobám pedig megkaphatja a jól megérdemelt felújítását, amit néhány napon belül el is kezdünk. Én pedig alig várom, hogy órákat áztathassam magam az új kádamban, miközben arra gondolok, hogy soha többé nem kell átmennem ugyanazon a tortúrán, amiért idén nyáron még fizettem is.