Nyáron fesztiválozás, télen ausztriai munka

Vendéglátó szakon végeztem, 5 évvel ezelőtt. Azóta sok minden változott az életemben. Hol itthon vagyok, hol pedig külföldön, de ez jó is így, egyenlőre szeretem. Te dolgoztál már külföldön?

A szakma választása

Sokat gondolkodtam, hová is menjek tovább tanulni. Mint mindenkinek, nekem is három iskolát kellett megjelölnöm. Hogy ez mennyire nehéz volt! Mikor az embernek elképzelése sincsen arról, hogy mit is akar magával kezdeni, vagy hogy mit akar egész életében dolgozni? Nehéz olyan szakmát választani, amiről tudni fogjuk, hogy egész életünkben szeretni fogjuk. Hiszen 14 évesen el kellene tudnom dönteni, hogy mit akarok majd 30 évesen csinálni? Hát nem! Te el tudtad dönteni?

Egyáltalán egy 14 évesnek tudnia kellene ezt? Szerintem sokkal praktikusabb lenne, ha egy kis belelátást nyernének az életbe, vagy a szakmákba.

Számos olyan ismerősöm van, aki mondjuk fodrásznak tanult, de soha életében nem dolgozott a szakmájában. De olyan is van, aki szülői késztetésre ment főiskolára, de soha életében nem dolgozott a szakmájában. Akkor mi értelme volt az életének ennek a szakaszának? A sok elvesztegetett időnek, évnek, és persze a pénznek is. Miért mondom ezt? Egy könyvelő mondjuk a 8 féléve alatt, ha csak félévente, kifizet százezer forintot, az mennyi pénz is? Nem kevés. Szóval mindenkinek a megfelelő szakmát kell kiválasztania.

Az iskola kiválasztása

Három iskolát kellett megjelölnöm. Mivel nem nagyon akartam elmenni a városból, sok lehetőségem nem volt, még szerencsésnek is mondhattam magam, hogy volt legalább ennyi választásom. Mivel nem voltam egy kitűnő tanuló, így a gimnáziumot gyorsan ki is zártuk a listáról. Maradt a vendéglátó, és az ipari iskola. Első helyre a pincér szakmát jelöltem, másodikra a szakácsot, és harmadik az ipari iskola volt, de arra már nem emlékszem, hogy milyen szakot jelöltünk meg. Persze mindenki izgult, hogy felveszik e az elsőnek megadott helyre, vagy ha nem, akkor mi van, ha nem veszik fel sehová?.

A megfelelő döntés

Én jól döntöttem. Bár nem volt nehéz döntés, hiszen énebben nőttem fel. Vendéglátó szakon dolgoznak a szüleim is. Apám szakács volt, ő volt a konyhafőnök, anyám pedig pultos volt. Sokat voltam az étteremben, ahol dolgoztak, a főnők jó fej volt, nem szólt érte. Persze amikor arra került a sor, hogy gyakorlati helyet kellett keresnem, egyértelmű volt, hogy én is oda megyek. Persze a főnök részéről sem volt kérdés, hogy felvesz.

A gyakorlati időszak jól telt, nem panaszkodhattam. Szerettem a szakmámat, és tudtam, hogy jól döntöttem, amikor a pincérséget jelöltem meg első helynek.

A nagybetűs élet

Sokat gondolkodtam, miután elvégeztem az iskolát, hogy mit is csináljak? Persze engem is felvettek dolgozni, azzal nem is volt gond, de valahogyan nem volt elég, többre vágytam, mint hogy bemenjek, dolgozzam, hazamenjek, kihívást szerettem volna, és pénzt keresni.

Az első én így is telt el, szépen csendesen dolgozgattam az étteremben. Tavasszal találtam egy hirdetést, hogy fesztiválra keresnek alkalmazottakat. Fiatal voltam, persze hogy tetszett az ötlet, hogy fesztiválra menjek, ahol pörgés van, zene, buli, és van élet. Persze hálás voltam Józsi bának, a főnöknek, de mégsem akartam ott megöregedni. Így megbeszéltem vele, hogy ha lehetőségem van rá, elmennék, kipróbálnám, aztán ha nem megy, majd lesz valahogyan. Megértett, hiszen fiatal voltam, előttem volt az élet, miért is akartam volna egy helyben maradni?

Szerencsémre, fel is vettek, alig vártam, hogy induljon a fesztivál. Rengeteg emberrel találkoztam, pörgés volt. Persze egyszer mindennek vége van, és ahogyan telt a nyár, úgy közeledett ennek az időszaknak is a vége.

Sokat gondolkodtam, hogy mit is kezdjek magammal, ha vége a nyárnak, míg nem találkoztam az egyik haverommal, Janival. Ő dobta fel az ötletet, hogy miért nem vállalok ausztriai munkát?

Elgondolkodtató volt az ötlete. Nyáron itthon, ősszel, télen pedig kint. Mindegyik jó pénzt jelent, és így nem is lenne nehéz kibírni a távolságot. Pár hónap kint nem sok, viszont jó pénzt jelentene.

Ma már két éve, hogy ezt csinálom. Nyárra mindig hazajövök, ilyenkor itthon dolgozom, pénzt is keresek, de bulizom is egyben, és a haverokkal is tudok lógni. Télen pedig egy 3 vagy 4 csillagos hotelben dolgoztam egyenlőre, fent a hegyekben. Azt gondolom, pár évig még csinálom így, aztán meglátjuk, hogy mit hoz majd az élet.